Rendszeres olvasók

2010. február 6., szombat

Emma Bennett – Boszorkányos szerelem / 1. fejezet

Cullenék I. rész


(Emma szemszöge)

Hirtelen valami keménybe ütköztem, és elestem. Felnéztem, hogy meg tudjam mibe ütköztem bele. Amikor felnéztem egy gyönyörű nőt láttam. Hő fehér bőre, karamell színű hajas, szív alakú arca, és szép aranybarna szemei voltak. Szemeivel engem fürkészett, én meg csak bámultam angyali arcát. Egyszer csak megszólalt:
-          Szia, kislány! Mi a baj? Miért sírsz? Hol vannak a szüleid? – kérdezte kedvesen.
-          Jó napot! Elnézést! Nekem nincsenek szüleim. Apám még a születésem előtt meghalt, anyámat pedig most ölték meg. – mondtam, és újra elkezdtem sírni. Csak arra emlékszem, hogy az a kedves nő megölelt, majd utána csak a sötétséget láttam.


(Esme szemszöge)

Elmentem ma az árvaházba, meglátogatni a gyerekeket. Amikor az autómhoz sétáltam, hirtelen nekem ütközött egy kislány, és hallottam, hogy sír, de egyedül volt. Vajon hol vannak a szülei? Amikor azt mondta, hogy meghaltak a szülei megsajnáltam, és mikor elkezdett sírni magamhoz öleltem, de egyszer csak elájult, ezért úgy döntöttem, hogy elviszem magunkhoz haza. Mindjárt három óra van, mire hazaérek addigra férjem is otthon lesz, és akkor meg tudja vizsgálni. Lassan felemeltem, és beraktam a kocsimba. Most alaposabban is szemügyre vettem. Hosszú, egyenes világos barna haja, és zöld szemei voltak, nagyjából 12-13 éves lehetett. Vékony volt, és egész magas. Gyorsan hazaértem. Carlisle az ajtóban várt rám, és kérdő tekintettel nézett rám, nyilván megérezte a kislány illatát, de láthatta is. Óvatosan kivettem a lányt, bevittem a nappaliban, és lefektettem a kanapéra, Carlisle csöndesen jött utánam.
-          Mi történt, Drágám? Ki ez a kislány? – kérdezte férjem.
-          Nem tudom, hogy kicsoda. Amikor sétáltam vissza a kocsimhoz az árvaházból, hirtelen nekem ütközött, és amikor megkérdeztem, hogy hol vannak a szülei, azt mondta meghaltak, és sírni kezdett, ezért megöleltem, majd elájult. Gondoltam haza hozom, és megvizsgálhatnád, nincs-e komolyabb baja. – válaszoltam Carlisle-nak, aki csak mosolyogva nézett engem, majd gyengéden megcsókolt. Miután elváltak ajkaink egymástól, férjem gyorsan felment az emeletre a táskájáért, majd amikor visszaért rögtön nekiállt megvizsgálni a lányt Hamar végzett a vizsgálatokkal.
-          Véleményem szerint nincs semmi komoly baja. Szerintem lelki problémái lehetnek, biztos a szülei miatt. – válaszolta férjem, és ahogy ezt kimondta a kislány ébredezni kezdett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése