Emma Bennett – Boszorkányos szerelem / 2. fejezet

Cullenék II. rész

(Emma szemszöge)

Amikor magamhoz tértem egy ismeretlen szobában találtam magam, az egyik kezemet az a kedves nő fogta, a másikat pedig egy szőke hajú férfi. Neki is kedves arca volt.

-          Szia! Én Dr. Carlisle Cullen vagyok, - mutatkozott be a szőke férfi, és a neve olyan ismerős volt – ő pedig a feleségem, Esme Cullen. – mutatta be a feleségét is, aki olyan volt mintha valami angyal lenne. - Tudod, hogy mi történt veled? Mi a neved? – kérdezte Carlisle, és ekkor beugrott, hogy honnan olyan ismerős a nevük. Hiszen ők a Cullen család, a vegetáriánus vámpírok.

-          Jó napot! Emma Bennett vagyok! Örülök, hogy megismerhetem Önöket. Emlékszem arra, hogy anyámat megölték, majd elfutottam otthonról, és utána beleütköztem a feleségébe. Utána már csak a sötétségre emlékszem. – válaszoltam a férfinak. – De elmondanák, hogy hol vagyok? – kérdeztem, és rájuk néztem.

-          Természetesen, az otthonunkban – válaszolta Esme – és kérlek, tegezz minket. Nem vagyunk mi olyan öregek. – mondta kedvesen.

-          Kinézetre tényleg nem. – válaszoltam halkan.

-          Mit mondtál? – kérdezték egyszerre.

-          Azt, hogy kinézetre tényleg nem vagytok öregek. – mondtam hangosabban.

-          Ezt meg hogy érted? – kérdezte Carlisle

-          Úgy, Carlisle, hogy te 370 éves vagy, ahhoz képest, 25-30 évesnek nézel ki, te pedig Esme 115 éves vagy még is 23-26 évesnek nézel ki. – válaszoltam.

-          Ezt honnan veszed? – kérdezte Carlisle kicsit idegesen.

-          Onnan, hogy ti vámpírok vagytok. – jelentettem ki határozottan.

-          Te ezt honnan tudod? – kérdezte Esme, kicsit idegesen, de mégis mintha kicsit megkönnyebbült volna.

-          Onnan, hogy én boszorkány vagyok, és édesanyám mesélt nekem a vámpírokról, és a Cullen családról is. – válaszoltam Esmé-nek.

-          Boszorkány? Ezt hogy érted? Vannak képességed? És ha igen akkor mi?– kérdezte Carlisle, és közben csillogott a szeme a kíváncsiságtól.

Történet másoló(k)!!!!!

Kedves írótársam!




Szólni szeretnénk, hogy mostanába egy személy lekoppintja a töriket!

Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!

A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV

Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!

Könyörgünk ezt tegyétek ki és irjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.

Aki szórul-szóra másol az undorító!

Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!

Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!

Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!



Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/

Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/



Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/

Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/



Kérjük ird kia blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!

Emma Bennett – Boszorkányos szerelem / 1. fejezet

Cullenék I. rész


(Emma szemszöge)

Hirtelen valami keménybe ütköztem, és elestem. Felnéztem, hogy meg tudjam mibe ütköztem bele. Amikor felnéztem egy gyönyörű nőt láttam. Hő fehér bőre, karamell színű hajas, szív alakú arca, és szép aranybarna szemei voltak. Szemeivel engem fürkészett, én meg csak bámultam angyali arcát. Egyszer csak megszólalt:

-          Szia, kislány! Mi a baj? Miért sírsz? Hol vannak a szüleid? – kérdezte kedvesen.

-          Jó napot! Elnézést! Nekem nincsenek szüleim. Apám még a születésem előtt meghalt, anyámat pedig most ölték meg. – mondtam, és újra elkezdtem sírni. Csak arra emlékszem, hogy az a kedves nő megölelt, majd utána csak a sötétséget láttam.

(Esme szemszöge)

Elmentem ma az árvaházba, meglátogatni a gyerekeket. Amikor az autómhoz sétáltam, hirtelen nekem ütközött egy kislány, és hallottam, hogy sír, de egyedül volt. Vajon hol vannak a szülei? Amikor azt mondta, hogy meghaltak a szülei megsajnáltam, és mikor elkezdett sírni magamhoz öleltem, de egyszer csak elájult, ezért úgy döntöttem, hogy elviszem magunkhoz haza. Mindjárt három óra van, mire hazaérek addigra férjem is otthon lesz, és akkor meg tudja vizsgálni. Lassan felemeltem, és beraktam a kocsimba. Most alaposabban is szemügyre vettem. Hosszú, egyenes világos barna haja, és zöld szemei voltak, nagyjából 12-13 éves lehetett. Vékony volt, és egész magas. Gyorsan hazaértem. Carlisle az ajtóban várt rám, és kérdő tekintettel nézett rám, nyilván megérezte a kislány illatát, de láthatta is. Óvatosan kivettem a lányt, bevittem a nappaliban, és lefektettem a kanapéra, Carlisle csöndesen jött utánam.

-          Mi történt, Drágám? Ki ez a kislány? – kérdezte férjem.

-          Nem tudom, hogy kicsoda. Amikor sétáltam vissza a kocsimhoz az árvaházból, hirtelen nekem ütközött, és amikor megkérdeztem, hogy hol vannak a szülei, azt mondta meghaltak, és sírni kezdett, ezért megöleltem, majd elájult. Gondoltam haza hozom, és megvizsgálhatnád, nincs-e komolyabb baja. – válaszoltam Carlisle-nak, aki csak mosolyogva nézett engem, majd gyengéden megcsókolt. Miután elváltak ajkaink egymástól, férjem gyorsan felment az emeletre a táskájáért, majd amikor visszaért rögtön nekiállt megvizsgálni a lányt Hamar végzett a vizsgálatokkal.

-          Véleményem szerint nincs semmi komoly baja. Szerintem lelki problémái lehetnek, biztos a szülei miatt. – válaszolta férjem, és ahogy ezt kimondta a kislány ébredezni kezdett.